macskásan…
2013 január 10. | Szerző: Királylány
Macskás lettem mára. Kívánós. Azt vettem észre magamon, hogy ülök egy megbeszélésen és ábrándozok. Persze, hogy “mr. térdremegésről”… Hogy ismét a falhoz nyom. Addig, addig húzza a pillanatot érintésekkel, apró nyakcsókokkal, a tarkóm kezében tartásával, hogy már szinte a levegővétel helyett keresi szám a száját… de most tovább is engedném a jelenetet. Igen. Már nem foglalkoztat a dolog, hogy baj-e ha megtörténne. Történjen! Ha jó, azért, ha nem, akkor azért. Hogy belássam megéri-e még, vagy sem.
A megérzésem azt súgja, azt kapnám, amire számítok. Erőt, férfiasságot, vágyat, határozottságot, érzékiséget… Amire vágyok immáron hosszú hónapok óta. Amikor összeakad a tekintetünk, tudom, hogy a gondolatai hová kalandoznak… És a körülmények egyszerűsödtek, de bonyolódtak is. Nincs kapcsolatban, de koránt sem tette túl magát rajta. Az időzítés jó is és nem is. Idővel kiderül. Esélyes, hogy most is agyal. Ám legyen. Tőlem annyi időt kap, amire szüksége van. Én pedig élem világom. Magától kell rájönnie, szívből, hogy mit szeretne. Mire, kire vágyik.
Addig? Addig élek úgy, mint múlt héten vagy a múlt hónapban…. Aztán egyszer csak jön majd egy sms. “Merre?” Idővel pedig megtörténik, aminek meg kell történnie másfél év előjáték után. Iszonyatosan izgat a dolog. Érezni akarom. Minden egyes pillanatban. A tekintetébe fúrni a saját tekintetemet, amiben lejátszódnak a következő percek. Csupán idő kérdése…
vártam….
2013 január 9. | Szerző: Királylány
Nos… nem mondom, hogy nem vártam “mr.térdremegés” jelentkezését ma…. mivel vártam. Ám Ő nem jelentkezett.
A nyugalmamat részben tudtam csak megőrizni. Úgy tűnik az ember lányában, ha érdekli egy pasi állandóan ott a vágy, hogy az a pasi jelentkezzen. Különösen az első randi után… Mik vannak?!:-D
Azt nem gondolom, hogy szórakozna velem. Egész egyszerűe n érzem, hogy nem az a fajta. Sokkal inkább vívódik. Kerülgetjük egymást már több, mint egy éve. Úgy, hogy barátnője volt. Volt. Néhány hete nincs. Azt gondolom, hogy egy hosszú kapcsolat után, amiben szerette egymást férfi és nő, egyik sem tud (még a kezdeményező fél sem) úgy kilépni, hogy máris nyitott legyen egy új kapcsolatra. Persze kivételt képez ez alól, ha valaki mással alakít ki kapcsolatot a szakító fél… Nem tudom, hogy miért, kinek a kezdeményezésére mentek szét. Nem kérdeztem, nem tartozik rám. Abban viszont biztos vagyok, hogy az érdeklődése irányomba nem csak az ágy irányában áll fenn. Miért hívott volna randizni? Azonban korai lehet még új dologba bele vágni.
Persze attól még, hogy megértem, hogy gondolkodik, hogy egyáltalán mit akar, azért haragszom, hogy még egy sms-re se vette a fáradtságot… Azonban könnyű dolgom van. Lapozok. Mintha meg sem történt volna a tegnapi dolog….
Holnap új nap van, új izgalmak és az egész világ az enyém!
😀
Kidurrant a lufi?
2013 január 9. | Szerző: Királylány
Tegnap egyszer csak érkezett egy sms. “Este mozi?”
Ez egy teljesen egyszerű sms, egy szimpla eldöntendő kérdéssel. Na de ki volt a feladó?
“mr. térdremegés”
Kellett 5 perc, hogy a szívritmusom visszaálljon a nyugalmi állapotába…. Sms-ek jöttek, mentek. Este pedig értem jött és elmentünk a moziba.
Alapvetően ez volt az első olyan kezdeményezése (kivéve a decemberi utazásra invitálót, de arról majd talán később), ami nem egy buliban, oldott hangulatban történt. És nem szorítkozott sms-ekre….
Kíváncsi voltam. Tudunk-e beszélgetni, zavarban leszek-e, ill. Ő miként viselkedik majd. Ismerem már több, mint két éve, de ilyen helyzetben még nem voltunk.
Az úton, ill. a mozi előtti vacsora közben egész jól elcsacsogtunk. Azt az egyet észrevettem, hogy nem állja a tekintetemet. Ő néz el előbb. Ugyanakkor szókimondóbb volt, mint gondoltam, hogy lesz. Rákérdezett, hogy mi a helyzet Imrével, ill. még a gyerekekről is szó esett. Hányat szeretnék… meg hogy mi is a helyzet ezzel a falhoz nyomásos témával?
Az igazat megvallva én sem voltam a topon. Talán zavarban voltam? Nem tudtam a helyzettel mit kezdeni? Az biztos, hogy nem voltam teljesen felszabadult. A film mondjuk közepes, nekem hosszú. Illetve alapvetően azt gondolom randinak a mozi nem a legideálisabb. Kommunikálni nem igazán lehet. Főleg, hogy egy olyan szemüveg van rajtad, amiben a nem látod a másik szemét.
Mire vége lett a filmnek, én már nagyon álmos voltam. Ő is. Haza hozott. Útközben szinte nem is beszéltünk. De valahogy nem is bántam. Két puszival megköszöntem az estét, majd jó éjt kívántam. Itthon pedig amint a párnára ért a fejem, aludtam…
Most nem tudom mi van. Mi van bennem? Lehet, hogy a lufi kidurrant? Az tagadhatatlan, hogy vártam, hogy a moziban hozzám érjen. Mint anno 14 évesen…:-) A fizikális vonzalom adott. Működhet ez szellemi síkon?
Két dolog biztos. Egyrészt a nagyszájú énje mögött valóban ott a kisfiú, a kamasz és a férfi is. Másrészt nyugodt vagyok. Nem remeg a kezem a telefon után nyúlva, hogy írt-e. Vagy hogy hogyan lesz tovább. Majd alakul… hisz minden úgy történik, ahogy az a lehető legjobb nekem 🙂
a jófiú
2013 január 6. | Szerző: Királylány
Tegnap este bepótoltam a kimaradt szilveszteri táncot! Most már jól vagyok! 🙂
Szívem mélyén vártam, hogy “mr. térdremegés” megtaláljon egy sms-ével, hogy éppen hol bulizok… de ez az sms nem érkezett meg. Korábban, fruskább koromban egy ilyen elrontotta volna az estémet. De hát az ember lánya a tapasztalatoknak köszönhetően idővel az ilyen dinkaságokat kinövi:-) Ez a jó hír. Még jobb hír, hogy az is megtörtént velem, ami nagyon ritkán bulikban. Felkeltette egy srác az érdeklődésem. Táncoltunk. Beszélgettünk, de persze semmi komolyság. Jó volt csak úgy táncolni, pillantásokat váltani, kóstolgatni egymást. Kulturált módon. Nem volt tolakodó, illetlen. Sőt… szívemnek, májamnak egyaránt jól tett a mini liezon. Szóval nem vagyok teljesen reménytelen. Feldobott a dolog.
A srác nem kérte el az elérhetőségem. Nem lepődtem meg. Éreztem. Abba is belegondoltam, hogy ha az én párom ilyen kellemesen fesztelen táncba kezdene egy lánnyal, aki nem én vagyok, találnék-e benne kivetni valót? Nyilván nem vagyok a szituban, de erről az oldalról mondhatom, hogy a bókoláson kívül, néhány érintésen, pillantáson kívül nem tett semmit. Talán ez még a bocsánatos bűnök közé tartozik….
És adódik a kérdés, hogy ha én vagyok párkapcsolatban és feltételezzük, szerelmes is vagyok, belemennék-e egy ilyen táncba? Ez még belefér? Elfogadható, hogy ez egy megerősítés, hogy igenis, a piacon van értékem?
Nos, erre jelen státuszomban nem tudok válaszolni. Azonban biztos van, aki azt gondolja, ez még belefér, más pedig, hogy a párja nélkül még csak bulizni se jár el….
de addig is…
2013 január 4. | Szerző: Királylány
Egy ideje úgy érzem, közelében vagyok annak az állapotnak, érzésnek, amire vágyok. Egyszerűen, ok nélkül tudom jól érezni magam. Újból tudok szívből mosolyogni a semmin. Ettől pedig még jobban érzem magam! 🙂
Ebbe az is bele tartozik, hogy nem érzem a férfi hiányát. Pedig nem is olyan régen szinte csak a hiánya körül forgott kicsiny életem… Nem keresem mindenhol az illetőt, akivel össze kell futnom a nagykönyv szerint. Tudom, hogy belém fog botlani. Hamarosan… de addig is….
Az imént ment el Imre. Imre amolyan “eübarát”. Nyáron akadtunk egymásba. Jól indult a dolog. Volt érdeklődés, mindkét irányból. Majd egyszer csak elillant. Kiderült, még nincs túl a múlton. Azonban a kapcsolatunk jó maradt. Sőt! Jobb lett. Idővel igazán jó barátom lehet, és én viszont. Zárkózott ember. Azt gondolom jó hatással vagyok rá. Ő pedig viszont rám. A lassulásomra, arra, hogy visszataláljak a nyugisabb énemhez. Amellett, hogy baráti kapcsolatban maradtunk, szexpartnerként is megmaradtunk egymásnak. Ma is azért jött…. ám anélkül ment el, hogy a célját elérte volna a találka. Baj? Határozottan nem. Nem mondom, hogy nem esett volna jól némi adrenalin, de az ölelése és a társasága is nagyon jól esett. Van barátnőm, aki elképzelni sem tudja, hogy ez a fajta kapcsolat engem miért nem zavar össze. Érzelmileg. Elgondolkodtam. Anno képtelen lettem volna belemenni ilyen viszonyba. Most viszont határozottan állíthatom, hogy jól érzem magam. Nincs bennem hiányérzet, vagy félsz, féltékenység Imrével kapcsolatban. A szex egy szükséglet, mint az evés, ivás, alvás. És ezzel nem annak a fajta szeretkezésnek vonok le az értékéből, minőségéből, milyenségéből, amit az ember azzal az emberrel élhet át, akiért a szíve dobog, vagy a láttán megremeg a térde….
Van olyan is, akinek láttán, hallatán, vagy csak a gondolattól, hogy összefuthatunk kihagy a szívem egy ütemet és koncentrálnom kell a lélegzetvételre, hogy minél előbb visszaálljon a normál ritmusba a szívverésem… Jó érzés. Jó érzés bizonyosnak lenni afelől, hogy nem vagyok érzéketlen. Volt hogy azt hittem, az vagyok…. Aztán rájöttem, hogy érdekel a pasi. Legalább egy év volt, mire felismertem, hatással van rám. Persze tabukategória. Barátnő. Ez a specialitásom. Jó ideje olyan pasik lépnek az életembe, akik illegálisak valamely paraméter mentén… Azt csak fűszerezi a dolgot, hogy egyértelmű a viszonzott “szimpátia”. Akárhogy is, ettől is több vagyok. Jobban ismerem magam. Azt pedig, hogy “mr. térdremegésnek” lesz-e helye az életemben, idővel kiderül. Én már nyertem magamnak jó érzéseket.
Addig viszont? Élem mókás mindennapjaimat azzal az ördögszarvú kisangyallal odafentről, aki nagyon jó humorérzékkel állít engem valószínűtlenebbnél valószínűtlenebb helyzetek elé és biztosra veszem jókat mulatunk mi még együtt! 😀
Szummácska
2013 január 3. | Szerző: Királylány
Jelentem, Normafán nagyon hideg volt! Ám megérte. Mesebeli volt, pont, mint ahogy számítottam rá. Vastag zúzmara a fákon, köd és viszonylag kevés kiránduló.
Ha már új év, új szokások
2013 január 1. | Szerző: Királylány
Üdv a közérdeműnek! És persze Boldog Új Évet! (habár ez is csak egy estét követő új nap…:-))
Gondolom úgy illendő, hogy alátámasztom, miért is szándékozok írni. Nos, azt hiszem magamnak. Jó írásban látni, mi fogalmazódik meg kusza, végeláthatatlan gondolatokkal teli buksimban. És persze egyszer majd visszaolvasni, mikor már a rég megoldódott, egykoron problémának látszó dolgok már csak apró, mókás szösszenetnek látszanak majd 🙂
Tegnap este olyat tettem, amit nem gondoltam volna, hogy sor kerül rá…. Egyedül, itthon, szilveszter éjszakáján…. Húúú! Ez elég szánalmas egy a 30. életévét töltő hajadon pesti hölgytől. Gondolják sokan… Sőt, drága édesanyám is kiakadt, hogy egyedül töltöm itthon a szilveszter éjszakát. No de kérem! Saját döntés volt. Nem mondom, lett volna kedvem egy jó kis “ereszd el a hajam” féle bulihoz, de majd lesz olyan szombaton. A barátnőim bemondták az unalmasat, akikkel szívesen mentem volna. Házibuliba mehettem volna, többe is, de ahhoz a legkevésbé sem volt kedvem… Szóval azt csináltam, amihez kedvem volt. Délután felsétáltam a várba. Este pedig bekuckóztam. Bor, könyv, sms-ek…
Amikor összegeztem a múlt évet, rá kellett jönnöm, hogy nem unatkoztam tavaly sem. Bár az megszokott, hogy mindig történik körülöttem valami, amivel a barátnőimet szórakoztathatom 🙂
Azonban most változások vannak. Az elmúlt 2-2,5 évben egy fajta ámokfutást végeztem. Az előtt túl komolyan vettem az életet, minta barátnő voltam, családot terveztem, majd egy másik kapcsolatban én buta meg akartam menteni a pasit önmagától…. Aztán jött a tombolás… Jó volt, kellett. De most már annyira nem. Jól esik itthon lenni. Jól esik egy könyvvel összebújni. És továbbra is azt csinálom, amihez kedvem van. Ez mindig a legfontosabb. Amihez kedvem van! Persze ezt körülmények korlátozhatják, de a lehetőségeket kihasználom 🙂
Most pedig fogom magam és felmegyek Normafára! Klassz lehet úgy elsétálni a János-hegyi kilátóhoz, hogy 5 méternél tovább nem látok a ködtől…:-) Jó alakalom lesz tovább gondolni, hogy mit szeretnék ettől az új évtől, hisz az azért nem ártana…. Persze, tudom mit szeretnék… A szokásos. Boldogság, szerelem, melegség…. És valami azt súgja, itt az idő. Egyre közelebb vagyok önmagamhoz…
Helló Világ!
2013 január 1. | Szerző: Királylány
Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!
“a boldogság közel van, itt van az orrunk előtt”
2013 január 12. | Szerző: Királylány
Mi a boldogság? Millióan milliószor kérdezik. Az én saját válaszom erre csak annyi, hogy az, amikor mosolygok. Ez egy biztos jel nálam. Mikor sétálok haza és csak mosolygok. Mert süt a nap, vagy mert éppen havazik. Vagy csak belenézek a tükörbe és szépnek látom magam. Mert mosolygok. Vagy csupán jó reggel a kedvenc pöttyös bögrémmel a kanapén kucorogva megkávézni mielőtt munkába megyek.
Tudom, hogy szerencsés vagyok, amiért ilyen egyszerű dolgoktól boldognak érzem magam. Persze biztos lehet ezt fokozni azzal, hogy mindezeket a párom oldalán élem át. Azt is tudom, hogy hamarosan megadatik. Érzem. És ettől is mosolygok… 🙂
“mr. térdremegés” nem jelentkezett. Azonban egy nagyon kedves barátnőm igen. Beszélgettünk. Elmeséltem Neki az elmúlt napok eseményeit. Ő mindig azon az állásponton van, hogy tegyem, amit jónak látok. Ne agyaljak azon, hogy mi lehet a másik szívében, fejében. Szóval írtam egy sms-t “mr. térdremegésnek”. Csupán annyit, hogy “jól vagy?”
A magam oldaláról csak azt tapasztaltam, hogy a randi vége ellaposodott. Én magam azzal magyaráztam, hogy éreztem rajta, hogy még sem tud úgy nyitni, ahogy azt gondolta. Amit meg is értek, hisz néhány hete egyedülálló. Ez az én nézőpontom. De az övé igen nagy valószínűséggel más. Akár az is lehet, hogy rajtam érezte azt, hogy nem éreztem jól magam és ettől Ő is visszafogta magát. Szóval mivel bármi lehet, hallgattam a szívemre, írtam.
Néhány sms-t váltottunk csak. Elutazott. Én azóta nyugodt vagyok. Mármint úgy élem valóban az életem, mintha nem hívott volna randira. Amennyiben úgy kell lennie, hogy lesz közünk még egymáshoz, akkor lesz. A vonzalom adott…
Oldal ajánlása emailben
X