a jófiú

2013 január 6. | Szerző: Királylány |

Tegnap este bepótoltam a kimaradt szilveszteri táncot! Most már jól vagyok! 🙂

Szívem mélyén vártam, hogy “mr. térdremegés” megtaláljon egy sms-ével, hogy éppen hol bulizok… de ez az sms nem érkezett meg. Korábban, fruskább koromban egy ilyen elrontotta volna az estémet. De hát az ember lánya a tapasztalatoknak köszönhetően idővel az ilyen dinkaságokat kinövi:-) Ez a jó hír. Még jobb hír, hogy az is megtörtént velem, ami nagyon ritkán bulikban. Felkeltette egy srác az érdeklődésem. Táncoltunk. Beszélgettünk, de persze semmi komolyság. Jó volt csak úgy táncolni, pillantásokat váltani, kóstolgatni egymást. Kulturált módon. Nem volt tolakodó, illetlen. Sőt… szívemnek, májamnak egyaránt jól tett a mini liezon. Szóval nem vagyok teljesen reménytelen. Feldobott a dolog.

A srác nem kérte el az elérhetőségem. Nem lepődtem meg. Éreztem. Abba is belegondoltam, hogy ha az én párom ilyen kellemesen fesztelen táncba kezdene egy lánnyal, aki nem én vagyok, találnék-e benne kivetni valót? Nyilván nem vagyok a szituban, de erről az oldalról mondhatom, hogy a bókoláson kívül, néhány érintésen, pillantáson kívül nem tett semmit. Talán ez még a bocsánatos bűnök közé tartozik….

És adódik a kérdés, hogy ha én vagyok párkapcsolatban és feltételezzük, szerelmes is vagyok, belemennék-e egy ilyen táncba? Ez még belefér? Elfogadható, hogy ez egy megerősítés, hogy igenis, a piacon van értékem?

Nos, erre jelen státuszomban nem tudok válaszolni. Azonban biztos van, aki azt gondolja, ez még belefér, más pedig, hogy a párja nélkül még csak bulizni se jár el….